Ajánlás a Vizsolyi Biblia új hasonmás kiadásához
A hasonmás kiadás latin nyelven „facsimile”, amely egy felszólítást rejt magában: „csinálj hasonlót”. A nyelvi megfelelő pontosan jelöli, csak hasonlót vagyunk képesek alkotni, ugyanazt nem. A kérdés az, hogy menyire hasonlít az újra alkotott dolog az eredetihez? Napjainkban nagyon sok „hasonmás kiadás” megjelenik. Olyan könyveké, amelyek egyediek, vagy ritkák, olyanoké, amelyek elfogytak eredeti formájukban a könyvpiacról, de még érdeklődés mutatkozik irántuk, és persze olyanoké is, amelyek eredetijét, az őrzők, többnyire a könyvtárosok, nem szívesen adják az olvasók, a használók kezébe, a példány védelmének okán.
A leggyakoribb hasonmás kiadás azonban olyan könyvekről készül, amelyet nem akarunk, hogy elfeledjenek. Legyen újabb, és újabb kiadásuk. Olyan formában, ahogy először megjelent. A Károlyi Gáspár (1529? – 1591) által szervezett, irányított fordítói közösség által elkészített első teljes magyar nyelvű Biblia számos alkalommal megjelent még az első, 1590-ben, Vizsolyban történt kiadás óta. Szinte azonnal, Szenci Molnár Albert szövegjavításaival, Hanuaban (1608) és Oppenheimben (1612). Aztán sok szövegrontással, 1645-ben Johannes Janssoniusnál Amsterdamban, majd egy jó kiadás Váradon, 1660-ban,
Szenci Kertész Ábrahám nyomdájában. A XVII. században ezt követően megjelent az Aranyas Biblia, Misztótfalusi Kis Miklós munkájaként, Amsterdamban 1685-ben, és elkészült a Komáromi Csipkés György-féle szövegjavítás is, amely ugyan csak a XVIII. században jelenhetett meg. De a Károly-Biblia kiadástörténete napjainkig tart, nyelvileg többször modernizálták, a XX. században is. A mű, a Biblia, most, a mostani hasonmás kiadásban tehát nem a szövege, a tartalma miatt jelenik meg. A mostani kiadó szándékával a Mantskovit Bálint által Vizsolyban, 1590-ben kiadott Biblia hasonmását veheti kézbe a könyv tulajdonosa. Szándékosan mondtam tulajdonost, és nem olvasót, hiszen aki ezt a hasonmást veszi meg, nem olvasmányt vásárol, hanem a kincsképzés szándékával gyarapítja gyűjteményét. Műtárgyként viszi haza, minthogy annak is szánta a kiadó. A Vizsolyi Biblia is megjelent már három alkalommal hasonmás kiadásban, és a Janssonius-verzió kivételével valamennyi XVII. századi editio is hazavihető ilyen formában. Ezek a kiadások azonban azt a cél szolgálták, illetve szolgálják sikerrel, hogy a korai teljes Biblia kiadások emlékezete, a társadalom művelt rétegeiben minél szélesebb körben fennmaradjon.
A Vizsolyi Biblia ugyanis egyszerre szellemi és anyagi érték, és emellett a hozzá kötődő ethosz teszi igazán értékké. A Biblia magyar nyelvre fordítása a XV. század elején kezdődött, első szövegemlékeink a Bécsi-, a Müncheni-, és az Apor-kódexekben maradtak fenn. Akkor kezdődött el a fordítás, amikor a nyugati kereszténységben hangsúlyossá vált az igény a belső vallásosság iránt. A hívő ember közelebb akart kerülni Istenéhez. Sokan, többet akartak tudni is Istenről. A két lelkiségi és szellemi irányzat együttese alakította a modern hit világát (devotio moderna), amelynek jegyében vallásos testvérületek (confraternitates) jöttek létre, és amelynek mentén kialakult a kora újkori bibliai filológia is. Valamennyi európai nyelvre elkezdték a Biblia egyes részeinek a fordítását. Magyarországon is kialakult a gazdag, magyar nyelvű kódex irodalom, amelynek a leggyakoribb témája egy-egy bibliai rész, illetve az ehhez kötődő imádságok és beszédek, értelmezések, tanítások – magyar nyelven.
A tudós kíváncsiság, „az Isten szava hallható-e az én anyanyelvemen is?”, csak erősítette a fordítói igyekezetet, és az első magyar nyelvű nyomtatott könyvek is a Biblia egyes részeinek kiadásai lettek (Komjáthy Benedek, 1533, Krakkó; Pesti Gábor, 1536, Bécs). Az első teljes Újszövetség ezt követte, Sylvester János munkájaként, és ez már itthon, Sárvár-Újszigeten jelent meg, 1541-ben. A XVI. század második felében mindkét szellemi hozzáállást – személyes vallásosság, tudott hit – erősítette a protestáns reformáció elterjedése. A Magyar Királyságban, Debrecenben, az elszakított, önállóvá vált Erdélyben Kolozsvárt alakult ki Biblia-fordító műhely. A Biblia egyes könyveit külön-külön jelentették meg magyarul. Kolozsvárt a magyar nyelvet megtanuló erdélyi szász, a Nagydisznódról (Heltau) való Heltai Gáspár szervezte a munkát (Gyulai István, Vizaknai Gergely, Székely István), Debrecenben Méliusz Juhász Péter részletes bibliai magyarázatai készítették elő Félegyházi Tamás fordításait.
Ez volt tehát az az alap, amelyre Vizsolyban Károlyi Gáspár támaszkodhatott. Nem egyedül dolgozott, de nem ismerjük pontosan, hogy ki, milyen részét végezet a munkának. Károlyinak már rendelkezésre állt az európai Biblia kiadások sora is. Erasmus Újszövetség-kiadása (1516, 1518) nem veszített értékéből. A későbbi nagy, teljes, többnyelvű kiadások is megjelentek már, olyan is, amely protestáns szellemben készült fordítás, illetve magyarázatok. A Biblia kiadása azonban nem egyszerűen szellemi munka. A kiadó, a nyomda oldaláról is olyan teljesítmény, amely nem mindenkinek sikerült. Bibliát kiadni, nagyon sok esetben egyet jelentett a csőddel, hiszen a betűkészlet teljesen lefoglalt volt, a munka elnyúlt, és a teljes Biblia kiadások eladhatóságának a lakosság anyagi ereje komoly korlátokat szabott. A lengyel származású Mantskovit Bálint teljesítménye tehát ebből a szempontból is figyelemre méltó. Nem is sikerült volna nagylelkű mecénások nélkül. Rákóczy Zsigmond, vagy a Mágocsy család nélkül, nem sikerült volna. tegyük hozzá rögtön: hasonlót alkotni (facsimile) sem egyszerű dolog. A kiadó belső indíttatása mellett, bizony, anyagiakra is szükség volt. Az anyanyelvű Biblia kiadása több nemzet esetében az irodalmi nyelv kialakításának komoly eszközévé vált. Így például a német nyelvű közösségekben, vagy éppen a finneknél is.
A magyar irodalmi nyelv kialakításában is mérföldkő volt, de a vizsolyi kiadás mérete, ára, ennek megfelelően alacsony példányszáma, nem tette lehetővé azt a komoly hatást, amelyet elvileg jelenthetett volna, és a hanaui, aztán az oppenheim kiadásokkal együtt már jelentett is. Szenci Molnár Albert, a Károlyi fordítás javításain edzett nyelvi fegyverzetének köszönhető, hogy az általa fordított Kálvin János alapmű, az Institutio religionis christianae magyar változata játszhatta azt a szerepet, amelyet a német nyelv esetében Luther Biblia fordítása. A Vizsolyi Bibliával párhuzamosan készült a katolikus fordítás is (Szántó Arator István), amely aztán nem jelent meg. A kézirat elveszett, vagy, ahogy több szerző feltételezi, Káldi György hasznosította a maga fordítói munkájakor. A Biblia fordítása nemes versengés volt a felekezetek közt. Olyan versengés, amelynek a magyar kultúra teljessége vált a nyertesévé.
Monok István
