A „bibliás gyülekezet hozzájárulása” a Vizsolyi Biblia Hungarikum Kiadásához
A „hozzájárulás” kifejezése több szempontból is elgondolkodtató a Vizsolyi Református Egyházközség részéről, aminek egyháztörténeti és művelődéstörténeti okai vannak. A Vizsolyi Biblia, mint első teljes magyar nyelvű bibliafordításunk kiadási helyszín szerinti pontos megnevezése, a kiadás helyszínét Vizsolyt, és annak történelmi, reformátori gyülekezetét, az „Ige egyházát”, vagyis református gyülekezetünket tette híressé, látta el örökségvédelmi feladatokkal és árnyalta szolgálatait bibliamissziós és kulturprotestáns küldetéssel.
Szolgálatunk ilyen jellegű kiéleződése, még inkább próbára teszi az ige iránti hűségünket: A Szentírást megismerni és megismertetni, annak csodás születéstörténetén keresztül, Isten nagyságát és irgalmát hirdetni, valamint mindenekelőtt azt olvasni, magyarázni, emberek kezébe adni és szövegéből a Szentlélek által Isten szavát, annak krisztusi kegyelmes hangját kihallani: itt Vizsolyban, a Biblia falujában százszoros kötelességünk. A hozzájárulás kifejezése pont ezért fontos és megvizsgálandó esetünkben. Hiszen nem sok alázatra vallana, ha azt úgy értelmeznénk, hogy mi valamivel hozzá tudnánk még ehhez a nagy hatású Szentírás kiadáshoz járulni a hozzátétel jelentéskörében. Mit is tehetne egy ilyen kicsiny, sok értelemben elesett, bizonyságtételéért és megmaradásáért küzdő gyülekezeti közösség a magyar történelem legnagyobb hatású, legfontosabb nyelveseményt magába sűrítő, egyházunkat és kereszténységünket is alapvetően formáló bibliakiadáshoz, mely a magyar könyvészet mesterműve; egy reneszánsz műkincs, ami a magyar nemzet nyelvművelő és könyvészeti csúcsteljesítményeként is 2015. óta HUNGARIKUM.
Vagyis ennek a bibliakiadásnak csupán az emberi/szakmai momentumai is református népünk történelmi csúcsteljesítménye. Nos ehhez sokat hozzátenni nem tudunk, csak hálás szívvel megköszönni az ige Urának, az élő Igének, hogy ebben a kincses örökségben feladatot bízott ránk, és méltán érezhetjük egész bibliaolvasó népünkkel együtt sajátunknak azt, mert az Ő bensőséges, vizsolyi reformátusokat is szólító hangját halljuk ki belőle. Talán ezért is jönnek oly sokan minden esztendőben az eredeti történelmi helyszínre, a csodaszép vizsolyi gótikus templomba, megnézni, megérezni, felfedezni ezt a kincset. Pedig más nagykönyvtárak, gyűjtemények, gyülekezetek is rendelkeznek Vizsolyi Bibliával, de nekünk – a reformáció vizsolyi gyermekeinek – különleges közünk van Isten eme ajándékához. Érdekes módon talán éppen ezért e „hozzájárulási mozzanat” mégis fontos, spirituális és legitimációs momentuma volt az eddigi Vizsolyi Biblia hasonmás kiadásoknak. Ugyanis minden eddigi hasonmás kiadásnál, valamilyen módon megjelent a közvélemény előtt hogy a vizsolyi templom, a történelmi őrhely, és a vizsolyi reformátusság, a történelmi őrálló közösség, a maga kötődését, hozzátartozását, lelki értelembe vett gazda szerepét hitvalló módon kinyilvánítsa az ilyen ügyekben.
Az eddigi legfontosabb ilyen típusú kiadás, még a Kádár rendszer kultúr-politikájának egyik érdekes színfoltja, az 1981-es Helikon Kiadó féle kiadás, melyet a legnagyobb hozzáértéssel és kiemelkedő minőséggel végzett el a magyar állam, s melynek ünnepélyes bemutatóját, díszes keretek között a vizsolyi Árpád-kori református templomban tartotta, a vizsolyi gyülekezet jelenlétében. A Magtár Művészeti Alapítvány 2006-os kiadása, számunkra már egyenesen fokozta is az izgalmakat: ugyanis itt már gyülekezetünk tulajdonosi hozzájárulása, jogi támogatása és egyfajta jogtulajdonosi szerep is megjelent, különféle legális megállapodások formájában. A gyülekezet „hozzájárulása” itt már engedélyezési, hírnév és névhasználati, forgalmazási és egyéb jogügyleti kategóriákat is érintett. Hiszen itt egyenesen a Vizsolyi Biblia vizsolyi példányának hasonmáskiadásáról volt szó, partnerségben a Tiszáninneni- és a Dunamelléki Református Egyházkerületekkel és az Országos Széchenyi Könyvtárral. Bár könyvészetileg nem ez a hasonmáskiadás a legmagasabb minőségű, de elérte célját: egy valós könyvpiaci kereslet kielégítésére szolgált, elérhető áron, mivel akkor is és azóta is Istent szerető emberek és gyülekezeti közösségek ilyen reprezentatív kiadások ünnepi ajándékozásával, vagy templomokban való kihelyezésével szeretnék szeretetüket, ragaszkodásukat és hitüket megmutatni. A vallástétel cselekvő aktusa is lehet egy ilyen kötet méltó és megfelelő alkalmon való felmutatása. A jelenleg születő hasonmás kiadásunk azonban
eltér a Helikon Kiadó és a Magtár Művészeti Alapítvány célkitűzéseitől. Nem annyira az átlag fogyasztó igényeit célozza, ugyanis Károli Gáspár bibliafordítása, újonnan revideált szöveggondozással a Harmat és a Veritas Kiadó 2012-es kiadásaként megjelent: életvitel szerű használatra, már magyarázatos formában is, többféle stílusú kötésben. Magyarország Károli-Biblia ellátása jelenleg is bőséges, szinte minden igényt kielégítő, azon hívek akik tradicionálisabb nyelvi stílusban élik meg az Úrral való kapcsolatukat, ma sem szenvednek hiányt. A Vizsolyi Biblia kézműves minőségű hasonmása, az ún. Hungarikum Kiadás viszont a reprezentatív kategóriába sorolható. Az eredeti 1590-es vizsolyi Bibliakiadás műkincs jellegét, hatástörténetét, Károlyi Gáspár szellemiségének mementoként őrködő engedelmes hitét hivatott kifejezni. Étkezési hasonlattal élve: nem a dolgos hétköznapok energiapótlására szolgáló tápláló szendvics, hanem menyegzői torta, a kivételes pillanatok feledhetetlenné tételére. E kiadás célja, hogy a HUNGARIKUM-okban megjelenő csúcsteljesítmény és értékmaximum ünnepi varázsát hozza el otthonainkba, templomainkba, vagy éppen olyan államközi diplomáciai események alkalmaira, ahol illő módon szeretnénk a magyar nemzet keresztény hitét vallástétel formájában is kifejezésre juttatni. Mert ha őszintén meggondoljuk, ilyen események is jelen vannak országunk, vagy közösségeink életében, s a vallástétel, a confessio különféle jeles alkalmai is megkövetelik a hozzáillő formát, művészi kivitelt.
Mihez lehet tehát vizsolyi református gyülekezetként hozzájárulni, mit tudunk mi bármihez is hozzátenni?- tehetnénk fel a kérdést. A Szentírás és annak történelmi szerepe édes anyanyelvünk, nemzeti identitásunk és anyanyelvi istentiszteleteink, igehirdetéseink terén hálára, alázatra és hűségre sarkallnak bennünket. Az a történelmi csoda, hogy ez itt nálunk Vizsolyban, és velünk reformátusokkal ment végbe, nem a mi érdemünk, nem a mi teljesítményünk, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Az a kézműves minőség, az a XVI. századi korhű hangulat, ami a merített papírok, a mesteri kézi fűzés és díszes kézi bőrkötés élményéből fakad, sem nekünk köszönhető, hanem Vincze László és fiai Magyar Örökség díjas papír és könyvkultúrájának, amit hazánkban is egyedülálló minőségben több mint egy nemzedéknyi idő alatt teremtett meg szorgalmas kezeivel szentendrei műhelyében. A varázslatos kegyelmi csoda, a történelmi élmény, vagyis a hely szellemének (genius loci) megélése és ennek múzeumpedagógiai ismertetése viszont ránk is fontos feladatokat ró: az örökség gondozása, fenntartása, „műszaki” állapotának védelme, jogvédelme, valamint rendezvények, konferenciák, ünnepségek szervezésével, kiadványok közreadásával és „bibliás tiszteletbeli támogató tagság” közösséggé szervezésével fontos feladatokat bízott ránk is az Úr. Mert Istennek ez a kegyelmi ajándéka fontos, hogy korunk emberét, magyar nemzetünket is megérintse és szív szerint elkötelezetté tegye. Ha a Vizsolyi Bibliáról megfeledkezünk, ha hagyjuk a történelem süllyesztőjében elsüllyedni, nemcsak Isten kegyelméhez, de önmagunkhoz is hűtlenek leszünk, lelkünk és magyarságunk jobbik feléről, becses darabjáról mondunk le. A reformáció és a korábbi korok hitvallásos bibliakiadásának elevenen tartása is beletartozik a „semper reformari”, az örökös reformáció egyházi kötelezettségébe.
Ha ehhez a Vizsolyi Biblia vizsolyi példányának jogtulajdonosi, örökséggondozói szerepeivel hozzájárulhatunk, ha a Hungarikum Kiadás törvényi jogvédelmét mozgósítjuk, sem gondoljuk azt hogy a „hozzájárulás”-unk (latinul: „contributio”) hozzátételi jelentéskörében hivalkodnánk. Ugyanis a contributio latin kifejezés eredeti jelentése hadisarc, hadiadó, adó típusú „anyagi hozzájárulást” jelent. Kötelezettséget. Mi, vizsolyi reformátusok a magunk szolgálatával most kötelezettséget teljesítünk, mert hálát érzünk. Nem dölyfösen hozzátenni akarunk, hanem alázatosan megköszönni életünk Urának, Krisztusnak, hogy Mennyei Atyánk megmentő szeretetét és az örök életet számunkra is elhozta, azt megérttette, anyanyelvünkön is világossá tette. Vizsolyban, 1590-ben.
Kelt.: Vizsolyban, 2016. 09. 03-án a Budavári Könyvünnep alkalmából
Kovács Zsolt Levente vizsolyi református lelkipásztor
