A Szent László Napok keretében megtartott programon elsőként Mile Lajos kolozsvári főkonzul szólalt fel. Elmondása szerint nagy izgalommal lépte át a nagyváradi vár küszöbét, hiszen „nagyszerű épület ez ahhoz, hogy érzelmileg áthatódjunk és feltöltődjünk a történelmi épületeinkből”. Szerinte a Szent László Napok egy fontos esemény, minden környéken élő magyarnak itt kellene lennie és figyelnie azokra az értékekre, amiket őseink ránk hagytak. „Ilyenkor azon gondolkodom, hogy ide kellene költözni egy hétre, és csak élvezni azokat az eseményeket és rendezvényeket, amelyeket a szervezők beiktattak, de sajnos ez nem valósulhat meg.

”Kovács Zsolt Levente, a vizsolyi református gyülekezet lelkipásztor a Vizsolyi Bibliáról és annak létrejöttéről, illetve történetéről beszélt. A Vizsolyi Biblia 1589. február 18-án került sajtó alá. Ez a nyomtatás 1590. július 20-án fejeződött be az erre a célra Vizsolyra telepített, Matskovit Bálint vezette nyomdában. A Szentírás magyar fordítása akkor nyolcszáz példányban jelent meg, de az idő múlásával egyre kevesebb maradt az eredeti példányokból. Ma az eredeti kiadásból körülbelül 20 található meg Magyarországon. A Vizsolyi Biblia megjelenése nemcsak a magyar reformáció megerősödését és a könyvnyomtatás meghonosodását, hanem az irodalmi magyar nyelv tökéletesedését is jelentette. Említést tett Hermán M. János előadó-tanácsos és lelkipásztor munkásságáról is. Az eseményre őt is várták, de egészségügyi okok miatt nem tudott jelen lenni. Hermán M. János bibliagyűjteményének egy részét azonban bárki megtekinthette.

Dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora és Nagyvárad-Réti Református Egyházközség lelkipásztora a Váradi Biblia történetéről beszélt, arról, hogy miként jött létre eme csodálatos könyv, amely Jézus Krisztusról szól, az Ő történeteiről. „A Váradi Biblia egy csapatmunka volt…” – mondta. Lefordítása csak 1660-ra készült el, sokkal később, mint a vizsolyié.

Pálfi József előadásának köszönhetően több érdekességet is megtudhattunk a Váradi Bibliáról, illetve arról az útról, ami a megjelentetéséig elvezetett. A rektor részletesen ismertette a nagyváradi református oktatás kezdeteinek lépéseit és jelentőségét, amelynek köszönhetően létrejött egy olyan tudományos teológiai értelmiségi réteg, amelye felvállalhatta ezt a hatalmas munkát. Bár a Biblia nyomtatása sikeresen megkezdődött a nagyváradi várban, az 1660-as török támadás megszakította a munkát. Mint köztudott, a törökök bevették a várat, ám az ennek feladása előtt megkötött paktum egyik legfontosabb pontja az volt, hogy a vérvédők a már elkészült fóliókat és a nyomdagépek megmaradt részeit kimenekíthessék a várból. Érdekességképpen Pálfi tiszteletes ismertette, a furfangos magyarok titokban két irányba kezdték el menekíteni a Bibliákat és a nyomdagépeket, Debrecen, illetve Kolozsvár felé. Mint már tudjuk, a törökök a cívis város felé tartó küldeményt megsemmisítették. A kincses városba azonban megérkezett a nyomdaszerkezet és a Biblia épen maradt példányai, itt Szenczi Kertész Ábrahám 1661-ben befejezhette a Váradi Biblia nyomását. A kutatások szerint ebből mintegy 7-800 példány kerülhetett akkor a „piacra”.