Előadások a protestáns Nagyváradról a várban
A konferencia fő helyszíne a váradi vár I. épületének konferenciaterme volt, ahol tegnap délelőtt Mile Lajos, kolozsvári magyar főkonzul köszöntötte az egybegyűlteket, elmondva többek között azt, hogy a Szent László Napok rendezvénysorozatnak nagyon komoly közösségformáló ereje van, és örvendetes, hogy Erdély szerte szaporodnak az ilyen jellegű rendezvények. Az első előadó Kovács Zsolt Levente, vizsolyi lelkipásztor volt, aki a Károli Gáspár-féle Vizsolyi Biblia keletkezéséről tartott rövid, de átfogó előadást. Mint hangsúlyozta, a vizsolyi Biblia, „olyan nyelvi, hitéleti, nemzeti identitással áldotta meg a magyar irodalmat, a magyar nemzetet összességében véve, hogy ma már nehéz lenne elképzelni, hogyan élhettük volna túl a 16., 17. századi történelmi megrázkódtatásokat a szentírás megtartó ereje nélkül. Óriási hatástörténete van ennek a munkának, nem véletlen, hogy a a hungaricum törvény védelme alá, tehát a magyarság csúcsteljesítményei közé sorolták.” Mint az előadótól megtudtuk, a magyar nyelű biblia megjelentetését a 16. században számos tényező hátráltatta, egyrészt nagyon erős volt a cenzúra, a megjelentetések jogát a
Habsburg uralkodói grémium megpróbálta a kezében tartani, és a Vizsolyi Biblia kiadása a király engedélyét nem bírta, így olyan nyomdát is szinte lehetetlen volt találni, amelyik merte volna vállalni, hogy a Habsburg birodalmi, németesítő politikával szembe menő, a reformációs törekvéseknek megfelelő bibliafordítást készít el. Ugyanakkor a politikai összefogás és a pénz is hiányzott a mű kiadásához. Szerencsére a Czeglédi János lelkipásztor segítségével sikerült megfelelő szaktudású és kapacitású nyomtató műhelyt találni. Károli Gáspárról nem köztudomású, hogy jelentős szőlőtermelő volt, rendkívül jó minőségű tokaj-hegyaljai borokat termelt, amelyeket Lengyelországba exportált, ebből nagy vagyonra tett szert. Ez biztosította a bibliakiadás költségeit. Károli Gáspárt súlyos családi tragédia érte, az akkori pestisjárványban mind felesége, mind pedig gyermekei meghaltak, ezt követően már csak a bibliakiadás éltette, vagyonát is erre a célra fordította. A politikai támogatást és védelmet előbb Mágócsy Gáspártól és Andrástól, majd Rákóczi Zsigmondtól, későbbi erdélyi fejedelemtől kapta meg, így 1590-ben megjelenhetett Vizsolyban az első magyar nyelvű teljes bibliafordítás.
Váradi Biblia Dr. Pálfi József , a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektora a részben 1660-ban elkészült Váradi Bibliáról tartott előadást, kiemelve, hogy a váradi Biblia esetében csapatmunkáról lehet beszélni. Kifejtette, hogy a váradi református főiskola, és a jól szervezett református egyház jelentette a megfelelő intézményi hátteret ehhez a hatalmas munkához, ezek nélkül az intézmények nélkül nem lehetett volna kiadatni a Bibliát. Ugyancsak stabil hátteret nyújtott a kurátorok széke elnevezésű városkormányzati testület, a főiskola könyvtára, és természetesen a Szenczi Kertész Ábrahám által vezetett váradi nyomda is. Ismeretes, hogy a Biblia kinyomtatását a váradi vár törökök általi elfoglalása miatt nem lehetett helyben befejezni, így csak az újszövetségi rész, és az ószövetségi fólióknak egy része készült el Váradon. A törökök szerencsére engedték elvinni a várból az elkészült fóliókat és a nyomda elemeit, így az Ószövetséget 1661-ben Kolozsváron fejezte be Szenczi Kertész Ábrahám. Mint az előadó elmondta, mintegy hétszáz példányt nyomtattak a Váradi Bibliából, amely alapvetően szószéki használatra készült. A fordítás felhasználta az addig már elkészült magyar fordításokat, de alapvetően az eredeti bibliaszöveg alapján készült. A kiadványnak felbecsülhetetlen értékét képezik a lapszélekre nyomtatott széljegyzetek, hiszen ezáltal lényegében megszületett az első teljes magyar bibliakommentár is.
Várad és a reformáció
Szünet után Kiss László berettyóújfalui tanár tartott rövid előadást a magyarországi reformációról, majd mintegy ezt a fonalat tovább gömbölyítve dr. Fleisz János történész értekezett a váradi reformációról. Utóbbi előadásból többek között megtudhattuk azt, hogy Várad sosem kapta meg a szabad királyi város rangot, ezzel szemben püspöki székhely, a katolikus vallás erős bástyája volt, ahova a reformációt csak fegyverrel lehetett bevezetni. Izabella királynő híve, Varkocs Tamás kilenc hónapi ostrom után, 1557 június 13-án foglalta el a váradi várat és lefoglalta a káptalan összes birtokát. A váradiak behódoltak a királyi özvegynek, ez egyben a reformáció győzelmét is jelentette a városban. Megszűnt az egyházi közigazgatás, és fejedelmi közigazgatás lépett a helyébe, amely 1660-ig tartott. A protestánsok partiumbeli központjukká emelték Váradot, a város polgárai sorra áttértek a protestáns hitre. Az új politikai helyzetben Várad Erdély legfontosabb végvára lett, Várad főkapitányi rangja felértékelődött. Fleisz János említést tett az 1598-as török ostromról is, a törökök öt hétig tartó, közel harminc rohamot hozó ostromát kiállták a várvédők, de ez az egriekéhez hasonló bátor helytállás kiesett a közemlékezetből.
„A Váradi csillagok megírása még várat magára”, fogalmazott Fleisz János, aki a továbbiakban elmondta, hogy később Bethlen Gábor fejedelem szilárdította meg a váradi várat.
A 17. század közepe fele a tanuk Váradot erős végvárként és népes városként jellemezték, amely egyben Erdély kulcsa is volt a törökökkel szemben. A várat végül 1660-ban foglalták el a törökök, ez megszakította az egyházi élet fejlődését, vagy ahogy a hódítók hírét vitték a szultánnak: „elfoglaltatott Várad, szív nélkül maradt Erdély.” A továbbiakban Mihálka Nándor régész tartott vetített képes előadást a váradi vár átépítéséről a Fejedelmek korában, majd pedig a megjelenteket végigvezette a várban kialakított, A református egyház Nagyváradon című kiállításon.
