Reformátusok lapja – Szoboravatás és emlékünnepség Vizsolyban
Tiszáninnen. A reformáció bátorságáról, az üdvösség veszélyeket is vállaló elfogadásáról szólt a vizsolyi református gyülekezetben szeptember 24-én megrendezett reformációs emlékünnepség, amelyben felavatták Mantskovit Bálint nyomdászmester emlékszobrát a templomkertben.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a filippi börtönőr történetét és a kegyelem megrendítő erejét (ApCsel 16,30) feltáró prédikációjában. A reformáció jelentőségéről Hörcsik Richárd debreceni egyháztörténész professzor, a választókerület parlamenti képviselője tartott előadást, a Magyar Országgyűlés képviseletében pedig Aáry- Tamás Lajos oktatásügyi biztos beszélt A reformáció hatása az oktatásügyre címmel.
Mint kifejtette, a reformáció megtanít bennünket arra, hogy az oktatás vonatkoztatásában is az eredeti, tiszta forrásokhoz térjünk vissza, és a leglényegesebb kérdéseket tegyük fel, ahelyett, hogy részletkérdésekben vesznénk el. Ma, a 21. században azt lenne a legfontosabb ismét tisztáznunk, hogy miért oktatunk- nevelünk, milyen alapvető céljaink vannak, amelyek gyermekeink boldogulását szolgálják, és hogy a keresztyén hitünk és bibliánk milyen fontos iránytű lehet ma is a helyes célok megtalálásában.
A hálás utódok nevében Mankovits Tamás és a szobor alkotóművésze, Kozma Péter emlékezett meg Manstkovit Bálintról. A Szentírás megszületése a korabeli Habsburg- császár cenzurális engedélye nélkül, nagy veszélyek vállalása közepette művészi, egyszersmind hősies áldozathozatalok révén volt csak megvalósítható. A reformáció egyik legfontosabb célkitűzése vált így valóra Károli Gáspár bibliafordítói és Mantskovit Bálint kiadói munkásságával. A magyar nyelvű Szentírás, Isten Igéje jelentős és örök érvényű nyomot hagyott nemzetünk életén, anyanyelvünkön, és nem utolsósorban református egyházunk lelkiségén.
