Magyar Örökség Díjat kapott a Vizsolyi Református Egyházközség szolgálata és a Vizsolyi Biblia
Laudációjában Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora úgy fogalmazott: a Biblia első teljes magyar nyelvű kiadása nemzeti kultúránk egyik legértékesebb kincse, amely egyértelműen megalapozta és mindmáig meghatározta a magyar nyelvhasználatot, így egyszerre szimbóluma és tárgyiasult része magyar önazonosságunknak.
A Magyar Örökség Díj ünnepélyes átadását június 18-án a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) dísztermében 101. alkalommal tartották. Ezúttal hat kitüntetést osztottak ki.
Magyar Örökség Díjban részesült Balassa Zoltán helytörténészi, publikációs és honismereti tevékenysége, a déli harangszó, Igyártó Gabriella népművészeti hagyományőrző munkája, a Jászság Népi Együttes népi tánckultúrát őrző tevékenysége, Krulik Zoltán és a Makám együttes zeneművészete, valamint Vizsoly –a Vizsolyi Református Egyházközség szolgálata és a Vizsolyi Biblia.
Vizsoly méltatásában Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora kiemelte, hogy a Vizsolyi Református Egyházközség tagjai őrzők és művelők a szavak legtisztább, legnemesebb értelmében. Őrzik az örökséget, a Vizsolyi Bibliát és művelik, ápolják a magyarul, nyomtatásban rájuk hagyott írott Ige tiszteletét. A megőrzött örökség áthatja, formálja, reformálja életünket. Úgy fogalmazott, Vizsoly a szellemi háttere a református öntudatunk, magyar önazonosságunk és európaiságunk legnemesebb szálaiból font erős kötélnek, amely körülöleli az ezeket szimbolizáló Vizsolyi Bibliát, és egyúttal megtartja annak őrzőit és ápolóit. Kultúrkincsünk jogi és technikai védelmét, az örökséghez kapcsolódó önazonosságot teremtő és fenntartó programok szervezését, a hitépítő és hitvalló közösségi életvitelét, mint szolgálatot magára vállaló közösség, méltán érdemelte ki az elismerést – tette hozzá az egyetem rektora.
Európai és közép-európai háttérrel és eszközökkel, nehéz történelmi időszakban készült Vizsolyi Biblia történetével kapcsolatban felidézte, hogy a Nagykárolyból a törökök elől menekülő feltehetőleg szerb származású Károli, németországi tanulmányait követően telepedett le Göncön, és készítette el 1586-tól „Istennek nevét segítségül híván, egynehány jámbor tudós atyafiakkal, a Bibliának egészében való megfordítását”.
A mű másfél év alatt az akkori legújabb technológiával, németalföldi új betűkkel, lengyel papíron jelent meg 1590. július 20-án nyomtatásban, a lengyel származású Mantkovits Galgócról Vizsolyba átköltöztetett műhelyében a későbbi fejedelem, Rákóczi Zsigmond nagyvonalú támogatásának köszönhetően.
A Vizsolyi Református Egyházközség, amely hitvallása szerint a református Betlehem, kultúrprotestáns küldetését élő hittel tölti be – fűzte hozzá Trócsányi László kiemelve, hogy a hit alapja református tanításunk szerint az Írás: Sola Scriptura. Ennek megőrzése és hirdetése a Vizsolyi Református Egyházközség szolgálata.
A díjátadó ünnepség kulturális programja keretében rövid műsort adtak a Jászság Népi Együttes táncosai, akiket a Csík zenekar kísért, majd Krulik Zoltán és a Makám együttes lépett színpadra.
Magyar Örökség Díj
“Mit jelent számotokra a Magyar Örökség Díj?”
“Általában véve, a Magyar Örökség Díj egy különleges fókuszú gyűjtőmunkát jelent a nemzet tudományos és művészi elitje részéről, azzal a céllal, hogy korunkban egyfajta érték-kánont hozzanak létre a magyarság ízlését és jellemvonásait rögzítő értékeinek, valamint népünk kultúráját-művészetét alkotó nagyjaink mai eredményeit megőrizzék az utókornak.”
“A Magyar Örökség Díj Aranykönyve (annak minden kötete) mementót állít korunk nemzetépítéséről, legyen az művészet, egyéni szellemi teljesítmény, vagy közösségi művelődés, esetleg akár határon túli közösségmegőrzés stb. Magyarságunk nemzeti karakterét hordozó, a nemzet összetartozását erősítő szellemi, vagy erkölcsi teljesítményét ismeri el, gyűjti össze megőrzés céljából, valamint pont ezáltal ösztönzést is nyújt népünk kultúráját- e modern időkben is alkotó személyeknek. E díj jó példával jár elől magyarságunk modernkori újrafogalmazásában, szinte megismételve Széchenyi István Hitel c. művében megfogalmazott hitvallását: „Sokan azt gondolják: Magyarország –volt; én azt szeretném hinni: lesz!”
“Nekem személyesen, a Magyar Örökség Díj egy egészen különleges jelentést is hordoz, speciálisan abban a megközelítésben, hogy immár a Vizsolyi Református Egyházközség szolgálata és a Vizsolyi Biblia is Magyar Örökség. Azt jelenti ez a díj, hogy gyülekezetünk élete és szolgálata a nemzet történetében és közösségében is jelentőséggel bír, noha kicsinysége-szegénysége éppen ellentmond ennek. Azt is jelenti, hogy bár világvégi helynek tűnik Vizsoly Magyarország mai térképén, mégis számon tartanak bennünket, és nem az „Isten háta mögött”, hanem az Ő kegyelmes kezében zajlik az életünk! Végül pedig arra hív és kötelez bennünket ez a díj, hogy továbbra is buzgósággal és bátran végezzük szolgálatunkat, és soha ne lankadjunk meg az Ige hirdetésében: „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a megroskadt térdeket!” Ézs 35,3”
“Mi változik ettől Vizsolyban (hogyan szolgálja ez a gyülekezet, az egyház és a falu előrehaladását, fejlődését, stb.)”
“Mivel egy erősen hátrányos élethelyzetű település veszélyeztetett és megfogyatkozott kis közössége vagyunk, ezért abban bízunk, hogy gyülekezetünk identitása ez által is megerősödik, önbecsülése és önismerete is gyarapodik, küldetése iránti igényessége és engedelmessége pedig elmélyül. Hogy ebben a díjban közösségünk, nem csupán az emberi dimenziót látja meg, nemzetünk mai elitjének bátorítását, hanem az Isten kiválasztó-kegyelmes szeretetét is átérzi. Hisszük, hogy a Vizsolyi Biblia történelmi szerepének és hatástörténetének, valamint e folyamat során gyülekezeti közösségünk hozzájárulásának is maradandó-élő emlékezete épül, mely még inkább hívogató lesz korunk útkereső embere számára, hogy Vizsolyon keresztül érkezzen meg Urunk jelenlétébe hit által. Reméljük, hogy e díj által is településünk és gyülekezetünk nimbusza erősödik, sőt bizalmat teremt a további fejlesztésekhez, mivel még mindig nagy társadalmi adósságokról beszélhetünk Vizsoly mai állapotát tekintve. Nekünk, vizsolyiaknak, mindennapi munkánkkal erre is fel kell készülnünk, ezt a bizalmat is építenünk kell, hiszen jövőt építő fejlesztések terén súlyos hátrányban voltunk eddig…”
“Milyen volt az átadó?”
“Az átadó ünnepség a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében volt, tudományos, közéleti és művészeti nagyjaink társaságában, ami önmagában is kimondhatatlan megtiszteltetés, és örömteli alkalom volt. Hálásak vagyunk érte Istennek és köszönettel tartozunk a Magyar Örökség Díj bíráló bizottságának is. Maga a díjról való értesítés pedig önmagában is igazi meglepetés volt, mivel előzetesen nem értesítettek arról, hogy e díjra beterjesztették Bibliánkat és gyülekezetünket. Közösségünkből 18 fővel, polgármesterünk Dr. Szegedi Szabolcs vezetésével érkeztünk az átadóra, ami önmagában is egy szép közösségépítő fővárosi kirándulás volt, nagyszerű kulturális élményekkel gazdagítva. Bátran mondhatom, hogy gyülekezetünk résztvevő tagjainak ez életre szóló, áldott élmény volt!”
